Bár érintésedet lemosta a víz,s testemről elillant illatod,
Én fekszem csendben egyedül,mint játék,mit a gyermek elhagyott.
De még számon érzem ajkad ízét,nyelved tüzét nyelvemen,
Gyötri szívem ez álom-érzés,de azt akarom,hogy így legyen.
Tudom,máshoz bújsz oda,mással alszol el,
Másnak adod létedet,más melegít fel,
Mást kényeztet kezed,másnak adod csókod,
Míg én ágyamban fekve,csak a sötéthez szólok.
2009. október 31., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése