Mik a széllel füstként tovaszállnak,
Mik kártyavárként összeborulnak,szétesnek,
Buktatói e mostoha életnek.
Álmok
Mik sötétben táplálják a lelket,
De erőt nem adnak a reggelhez...
Mikor felébredsz,körbenézel és látod,
Elhagytak a kecsegtető álmok.
Velük,vagy nélkülük,halott vagyok.
Inkább nem alszom,de nem álmodok.
Ám agyamban villámként peregnek a képek,
Napról-napra én is álomban élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése