Mert én kezdtem el ámokfutón üldözni az álmokat,
A te bűnöd csak az,hogy hagytad,
Hogy az álmainkkal,a felhőkig szárnyaljak.
Felhők közül földre estem,eltört a szárnyam,
Bennem maradtak az álmok,s megannyi vágyam,
Nem tudok felállni,annyira fáj minden,
De a legjobban,az összetört szívem.
Magamat gyűlölöm,nem is Téged,
Mert én tápláltam a tüzet,mi most eléget,
A te bűnöd csak az,hogy "tüzelőt" adtál,
S amikor szükségem lett volna Rád,Te magamra hagytál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése