Azt mondtad nem játszol érzésekkel,mégis megtetted velem,
Csak játéknak vélted Érted dobogó szívem.
Mártír szövegnek hitted,hogy nekem te vagy a mindenem,
Hogy többet jelentessz nekem,mint az egész életem.
Hogy nem ígértél semmit,ezt vágtad fejemhez,
De mégis úgy bújtál összetört szívemhez,
Hogy érezzem,hogy higgyem,szeretsz engem,
S minden szavadat feltétlen elhigyjem.
És,mikor fogtad a kezem,mikor átöleltél,
Szeretném tudni,akkor mit éreztél?
Mikor hozzám bújtál,mikor csókoltál,
Tudni szeretném,mire gondoltál?
De mindenre a válasz,ennyi : -Nem tudom-
S e két szó miatt a percet is átkozom,
Mikor szívem hevesen dobbant Érted,
Mert úgy érzem,te azt is játéknak vélted.
És most mit érzel,tudva,hogy "megöltél"
Gondolataidból egyszerűen kitöröltél?
Elfordulsz,s elkezded mással a játékot,
Rámvetve egy mindent eltakaró árnyékot?
Nem tudod,nem érzed mit tettél velem,
Nem is érdekel,hogy még érted dobog szívem...
Persze,miért is érdekelne téged,
Csak egy játék volt.Ennyi,és vége.
2009. november 1., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése