Magányosan magamba roskadok,
Soha nem volt álmokat álmodok,
Soha nem élt lányt szerettem,imádtam,
Élek,egy nem létező világban.
Itt sosem ragyog fényes Telihold,
Ami volt egyszer,az sohasem volt,
Nem létező emlékek kavarognak bennem,
Ezeket mossa nem létező könnyem.
Sosem voltál,s sosem leszel már,
Sosem jön el szívembe a nyár,
Sosem fogtam kezed,nem csókoltam szád,
Sosem láttalak,sosem vártam Rád.
Sosem voltam boldog veled,hisz nem léteztél sosem,
Csak álom volt,hogy valaha is fogtad a kezem,
Csak álmok voltak a percek,órák,éjek,
Álom volt minden,de sajnos én élek.
A szó,az érzés,az érintés,csak álom,
De a nem létező álmokat még látom,
A nem létező emlékek még itt kavarognak bennem,
S mossa őket a fájó,forró könnyem.
2009. október 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése