Te lennél a születés,és nem lenne elmúlás.
Te lennél a tavasz,s eltünne a hó,
Te lennél számomra ,néma számon a szó.
Vakságomban Te lennél a szemem,
Halálomban újradobbanó szívem.
Zord magányomban Te lennél a nevetés,
Béna karomban a legforróbb ölelés.
Kínzó múltamnak orvosa lennél,
Hitetlenségemben erősebb a hitnél.
A bennem dúló harcban Te lennél a béke,
Simogatás lennél a tovafújó szélbe' .
Fény lennél sötét lelkemben,
Érzés,rég érzéstelen szívemben.
Te lennél a gondolat,s az álom,
Te lennél a mindenem,az egész világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése