Álmatlan éjszakák

Sűrűn gondolok Rád,s álmodom Veled,
Ilyenkor lelkemet korbácsolják a tomboló szelek.
Vihar zúg szívemben,s háború agyamban,
Háborút vívok magammal,magamban.

Mikor Rád gondolok,arcod előttem lebeg,
Megérinteném,,de már el is fújták a gonosz,vad szelek,
Aztán lehunyom szemem, s feldereng alakod,
Nyújtanám feléd kezem,de már ahhoz is gyáva vagyok.

Mikor álmatlan éjszakákon csak fekszem csendben,
Képeket látok a vad képzeletemben.
Talán megint az ördög játszik velem,
De a képzeletemben Veled szeretkezem.

Szinte érzem,ahogy átölelsz,ahogy hozzám simul tested,
Lángokban áll bőröm,ahol hozzám ér a kezed,
Lángokban áll a testem,s ölellek e lángokkal...
De a tomboló szelektől e láng gyorsan kihal.

Aztán már nem látlak,bárhogyan kereslek,
Szemeim mélyen a sötétbe merednek
És várom a holnapot,a fényt,mi elzár tőled,
De úgy érzem a fénnyel,egy picit mindig kapok belőled.