Egy üres teremben egyedül állok...
Trónterem,ahol te lettél volna a Királynő,
De a percre hiába várok,az el sohasem jő.
Cserben hagytak a vágyak,a szívem,
Érezni akartam hogy milyen
Veled élni,szeretni Téged...
De az a trónterem kigyulladt,kiégett.
Cserben hagyott a szerelem,a könnyek,
Miktől azt hittem elviselni könnyebb
A hiányodat,hogy nem ölelhet át karom,
Cserben hagyott minden,de akkor is akarom.
Elhiszem,hogy Te vagy Királynője szívemnek,
Elhiszem,hogy Te vagy gyógyírja lelkemnek,
Elhiszem,hogy szeretlek Téged és így a jó,
S nem számít,hogy e trónterem a koporsóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése