
Szobám sötétjében alakodat látom,
Az eljövő reggel fényét várom,
Hogy elmossa a képet,mit szívem kelt életre,
S hegyes fullánkként fúródik elmémbe.
Nem akarom látni ezt a képet,
Senki sem tudja,hisz bevallani félek
Azt,amit régóta érzek...
Ki kell ölnöm magamból e képet.
De ott van,sokszor magam előtt látom,
S,ha nincs is ott,jönni fog,hisz várom,
Egy kép,mi felborít mindent bennem,
Felborítja azt,mit eddig elképzeltem.
Az éj leple alatt megjelentél nekem,
Fáj,s mégis oly boldog a szívem,
Bár életben nem,de álmaimban velem vagy,
Az életben vágyom Rád,s az álom el nem hagy.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése