Nyugtalan félelemmel csak ülök csendben,
Nem tudom mi ez a feszültség bennem...
A szívem mint őrült dübörög testemben,
Áthatolhatatlan köd uralkodik lelkemben.
Hol vagy Napfény,szívemnek gyógyírja,
Hol vagy,ki szívemet egy szóval gyógyítja?
Hol vagy,ki vak szememnek látást adtál,
Hol vagy,ki béna testben megmozgattál?
Hol vagy,ki ha eltévedtem kézen fogtál,
Hol vagy,ki magányomban hozzám szóltál,
Hol vagy,ki könnyeimet letörölted,
Hol vagy Te,ki álmaimat kitöltötted?
Nyugtalan testemben nyugtalan szív dobog,
Agyammal múltra és jövőre gondolok,
Vak szemeimet utánad fordítom,
Néma számmal nevedet ordítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése