Álarc

Fehérre festett arc,piros ajkakkal,
Boldog lenni,nevetni...szavakkal,
Örülni s cigánykereket vetni,
Mert mindenki ezt akarja látni.

Nevetni mindenkire,jó pofákat vágni,
Hisz a publikum ezt akarja látni,
Mert,ki tudja,hogy ez csak maskara,
S mindez,csak a síró szívet takarja?

De éjjel,mikor lekerül a festék,
Előbújnak a fénylő könnycseppecskék,
Eltűnik a mosoly és sírás a nevetés,
"Mint csatatér,hol elbukott a bevetés".

A festett ajkak most színtelenül remegnek,
S elnyelik folyóját a lehunyt szemeknek,
Mik mögött ott lapul az igazi érzelem,
Mit úgy hívnak,reménytelen szerelem.