Csend,sötétség,nyugalom

Csend van,sötétség és nyugalom,
A hajnal már itt ül az ablakomon...
Az álom valahol nagyon messze jár,
Testem reményt vesztve Rá hiába vár.

Csend van és gyűlölöm ezt a csendet,
Magányosan az ágyamon fekve
Csak álmodozok,agyam buta álmokat szül...
Az idő telik,csak telik,rendületlenül.

Tekintetem össze-vissza cikázik,
Már minden és mindenki alszik,
Sápadt lámpa fényénél csak én álmodozom,
Csend van,sötétség,s a hajnal ül az ablakomon.