-Elvesztettelek,s mint életemet,úgy kereslek-
Te értelmet adtál,s most értelmetlen vagyok,
Szerelmet adtál,s most puszta közönyt kapok.
Boldogságot adtál,s most fájdalom van bennem,
Veled valaki voltam,most pont, a nagy tömegben.
Te virág voltál a kiégett réten,
Fény,a vak sötétségben,
Hang voltál az őrjítő csendben,
Cél...a vad messzeségben.
Te víz voltál kies szárazságban,
Nevetés,a nyomasztó szomorúságban.
Kereslek,hogy Rád találjak újra,
Mert míg nem talállak,szívem a magány dalát fújja.
-A Hold fénye is Téged kutat velem,
Mindenben kereslek,de más lányban sosem.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése