Szívemben csak néma fájdalom marad,
S a felszáradt könnyek a zárt ajtó mögött...
Lelkembe a tél,visszaköltözött.
Nincs már sóhaj,messze szállt a széllel,
A vágyak puha tollként rebbentek széjjel,
Az álmok...mik a reményt jelentették nekem,
Most gyilkos szörnyként vihognak bennem.
Nincs már mit írni,nincs már kinek,
A szörnyek megölték a hitet...
S összetört szívem darabjai felett,
Egymásra morogva cincálják lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése