Testemből kitépett szívemre vésővel róttad a neved,
Oly mélyen benne van,hogy eltüntetni sem lehet.
Fájdalmamban üvöltenék,de azért sem teszem,
Az életemnél több voltál,a legtöbb,a mindenem.
Te voltál az álmaim,az érzésem,a vágyam,
Te voltál az Életem,fény a félhomályban,
Te voltál mindaz,miről eddig csak álmodtam,
Te voltál a szív,mit most messzire dobtam.
Érted dobogó szív,mit darabokra tépek,
Apró foszlányok,miket még mindig szerelem éget,
Így dobog tovább,minden darabján neved,
Széttépett szív,mit összerakni,már nem lehet.
2009. október 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése