Mosolygok magamon,miközben tombolni volna kedvem,
Tudom,bolond vagyok,de ami feltorlódott bennem
Úgy érzem sok nekem,már nem bírom tovább,
Szívem nem bírja,a bánat vas fogát.
Persze,könnyű lenne ellene tenni,
Egyszerű dolog szerelmesnek lenni...
Szavakkal,de ha megszakadt szív dobog a testben,
Az érzés csak vak tapogatózás az üres csendben.
Az érzés csak gyöngy a sötét áthatolhatatlan mélyén,
Tánc,egy szakadék instabil szélén,
Százzal rohanás egy betonfalba...
Életért kiáltás,félig meghalva.
"Falba rohantam,nem volt jó a fékem"
Akkor törtem rommá testemben a szívem,
Azóta kiáltok életért,miközben félholtan fekszem...
Életért kiáltok,pedig meghalni volna kedvem.
2009. október 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése