Ne kérd azt,hogy elforduljak,s tagadjam meg önmagam,
Hogy ne érezzem azt,mit érzek,s legyen vidám a szavam.
Ne kérd azt,hogy emelt fővel más szerelmet keressek,
Hogy azon,mi kínoz minden percben,egyszerűen nevessek.
Ne kérd azt,hogy elfelejtsem,azt kit tudom,nem lehet,
Hogy nyomjam el lelkem sóhaját,s tépjem ki a szívemet.
Ne kérd azt,hogy ne szeressem,hogy minden áron el felejtsem,
Mert annyit ér Ő most nekem,mint egész eddigi életem.
2009. szeptember 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése