Amikor testemet a félelem húzza görcsbe,
Amikor ágyamon fekszem lelkileg megtörve
És szívem megőrülve dübörög,zokog,
S jéghideg kezemmel csak levegőt markolok...
Amikor ágyamból izzadtan,sírva ébredek,
S úgy érzem magam,mint taknyos kisgyerek
Aki a sötéttől fél...de én mástól rettegek,
Életemet beárnyékolják a sötét fellegek.
Amikor üres perceimben álmodozom,
S egy ismeretlen után epedve vágyakozom...
Tudom,Te vagy kire eddig vártam,
Te vagy az,akiért mindig talpra álltam.
Egy szó,mi számat marja,
Hogy kimondjam,szívem s lelkem is akarja,
De a "menyasszonyom",ő mást akar,
Hosszú vastag fallal,tőlem eltakar.
Uszítja lelkem,mint vadász a vérebet,
Felnyit bennem ezernyi fájó sebet...
De én feléd kiáltok,túlüvöltve a viharzó szelet,
-SZERETLEK!!-s ezellen senki,semmit sem tehet!
2009. szeptember 10., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése