2009. szeptember 10., csütörtök

Egy szó

Amikor testemet a félelem húzza görcsbe,
Amikor ágyamon fekszem lelkileg megtörve
És szívem megőrülve dübörög,zokog,
S jéghideg kezemmel csak levegőt markolok...

Amikor ágyamból izzadtan,sírva ébredek,
S úgy érzem magam,mint taknyos kisgyerek
Aki a sötéttől fél...de én mástól rettegek,
Életemet beárnyékolják a sötét fellegek.

Amikor üres perceimben álmodozom,
S egy ismeretlen után epedve vágyakozom...
Tudom,Te vagy kire eddig vártam,
Te vagy az,akiért mindig talpra álltam.

Egy szó,mi számat marja,
Hogy kimondjam,szívem s lelkem is akarja,
De a "menyasszonyom",ő mást akar,
Hosszú vastag fallal,tőlem eltakar.

Uszítja lelkem,mint vadász a vérebet,
Felnyit bennem ezernyi fájó sebet...
De én feléd kiáltok,túlüvöltve a viharzó szelet,
-SZERETLEK!!-s ezellen senki,semmit sem tehet!

Nincsenek megjegyzések: