Testemben újra jéggé fagyott szív dobog,
Lelkem néma,bár olykor még felzokog.
Az álmaim üresek,de rövidek az éjjek,
De a sötétben merengve,már semmitől sem félek.
Jéggé fagyott szívben megdermedt érzések
vacognak bennem,nincsen már tűz melege,
Kővé fagyva nyugszanak a kérdések,
Megszünt a várt válaszok szerepe.
Eltünt a nyár,elmúltak a forró napok,
Lelkemnek egén csak jégcsap ragyog...
Minden olyan hideg,fagyos bennem,
Jéggé fagyott az érzés,a szívem,a lelkem.
2009. szeptember 17., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése