2009. szeptember 17., csütörtök

Megfagyva

Testemben újra jéggé fagyott szív dobog,
Lelkem néma,bár olykor még felzokog.
Az álmaim üresek,de rövidek az éjjek,
De a sötétben merengve,már semmitől sem félek.

Jéggé fagyott szívben megdermedt érzések
vacognak bennem,nincsen már tűz melege,
Kővé fagyva nyugszanak a kérdések,
Megszünt a várt válaszok szerepe.

Eltünt a nyár,elmúltak a forró napok,
Lelkemnek egén csak jégcsap ragyog...
Minden olyan hideg,fagyos bennem,
Jéggé fagyott az érzés,a szívem,a lelkem.

Nincsenek megjegyzések: