Végképp összekavarodott minden bennem,
Húz hozzád a szívem,s ellened harcol lelkem...
Magadhoz húzol,miközben ellöksz engem,
Csókodra vágyom,miközben egyet kell: Felednem.
Végképp nem tudom,mit kellene tennem,
Kezeim közé szorítom fejem
És próbálok eligazodni a bennem zúgó szavakon,
A lelkem tombol,szívem azt súgja,kövesd vakon!
Hogy szeressek egy képet,egy reményt,egy álmot,
Még akkor is,ha szívem másra jobban sosem vágyott?
Hogy szeressek egy elérhetetlen,megfoghatatlan szellemet,
Még akkor is,ha szívem,jobban senkit sem szeretett?
Végképp összezavarodott minden bennem,
Utak vannak előttem,még sincs hová mennem.
Hiába várok,Többé nem fogja meg kezem,
Szeretem,és nélküle,teljesen elvesztem.
2009. szeptember 23., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése