Hittem,hogy minden szó,mit elmondtál nekem,
Nem csak áltatja,átveri szívem,
Hanem te is ugyanarra vágysz,mire én,
Együtt lenni,s szeretni őszintén.
Reméltem.
Reméltem és vágytam,hogy eljön az az óra,
Mikor egymás szemébe nézhetünk,s nem lesz szükségünk szóra,
Hogy elmondhassuk egymásnak,Nagyon Szeretlek...
Reméltem,hogy boldogságot adhatok szívednek.
Szerettem.
Mint még senkire,annyira vágytam Rád,
Tűzön-vízen át is mentem volna hozzád,
Az életemet is odaadtam volna ha kéred...
De te,csak mártírkodásnak fogtad fel az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése