Lakmározzanak belőle éhes vérebek,
Ha tudnám lelkemet is nekik adnám,
S,hogy testemet marcangolják,azt is hagynám.
Már belehalok abba,hogy kínoznak az álmok,
Azok,miket minden éjjel látok,
Téged mutatnak,Veled kecsegtetnek,
De gúnyosan mindig a szemembe nevetnek.
Már nem bírom elviselni azt,amit érzek,
A legszebb érzést,hogy szeretlek Téged
Mégis elválaszt egy fél világ,s lekötik a kezem,
Nem ér el hozzád lángoló szerelmem.
Mégis Szeretlek Téged,hogy miért,nem tudom,
De minden percben csak veled álmodom
Egy jövőt,mi tudom,nem jöhet el...
Itt maradok magamban,megszakadt szívemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése