Örök lánccal magadhoz kötsz,vagy néhány szóval elzavarsz.
Lábaid előtt heverek,mint kutya,melegítem almomat,
S nem tudom,hogy simogatsz,vagy belém törlöd talpadat.
Csak egyszer néznél magadba,és bizton tudd,hogy mit érzel,
Mert minden egyes pillanattal,több álmomat tépsz széjjel.
Élsz,de kicsit sem érdekel,hogy marcangolod szívemet,
Nem erőlködsz,hogy megértsd kicsit vágyakozó lelkemet.
Csak egyszer fordulnál magad ellen,és harcolnál kicsit mellettem,
De te a sorsra bízol minden döntést,nem szólsz bele,hogy,hogy legyen.
Felépítetted világod,hívsz,de ajtót nem nyitsz nekem,
Feléd nyúlok,nézel rám,de nem fogod meg két kezem.
Csak egyszer harcolj valamiért,miről azt hisszük nincs fontosabb,
Csak egyszer emeld magad fölé a szétszaggatott álmokat,
Csak egyszer próbáld megérteni,azt,hogy mit is érzek,
Csak egyszer hagyd,hogy döntsenek a sors helyett az érzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése