Min hősök jártak,most pár csiga és kukac
Csúszik rajta menedéket keresve..."
Így lett a büszkeségem mélyen eltemetve.
Valaha büszke voltam,
Elveimért kiáltam,harcoltam,
Bevehetetlen vár volt a lelkem,
De valaki -talán én-tönkretettem.
Kinyitottam kapuit s kulcsát eldobtam,
Őrzőit bolond fejjel elbocsátottam,
Mert jött a szerelem,mit vendégül láttam...
Most itt ülök egyedül,egy rombadőlt várban.
Már nincs érzés,miből erőt meríthetnék,
Nincs remény,miből újra építhetnék,
Nincs ihlet,hogy mit is tehetnék...
Nincs Ő,kire büszke lehetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése