2009. augusztus 20., csütörtök

Olyan és mégsem


Olyan,mintha ismernélek,pedig csak látlak,
De minden pillantáskor mélyen a szívembe zárlak...
Álmodom,hogy minden mosolyt nekem címzel,
De keserű a valóság,szinte rám sem nézel.

Sokszor úgy érzem,olyan közel vagyok Hozzád,
De nincs mérő,mi lemérné távolságunk hosszát.
Úgy érzem,Hozzád van kötve az életem,
De nincs köztünk semmi,csak az örök végtelen.

Te álom vagy nekem,de én élek,
Mindig fölkelek,de agyamban maradnak a képek
Rólad,mert belőled ennyi jutott nekem,
Az álom,s a tőled elválasztó üres végtelen.

Nincsenek megjegyzések: