A csókokat az érintést,mind mellé teszem.
Fájdalommal borítom,s könny lesz a koszorú,
Számomra meghaltál,bármilyen szomorú.
Ma éjjeltől te is,csak egy kő leszel bennem,
Minek helyét bár el nem felejtem,
Szívem legmélyén nyugszol csendben,
Sóhaj,már nem száll feléd,egy sem.
Kik szívembe kőként kerültek,már nem léteznek nekem,
Megsebezték,megbántották egykor a szívem.
Bár szerettelek,elfordultál tőlem...
Most kő leszel,egy romos temetőben.
Ma éjjel szívemben gyertyák égnek,
S egyet meggyújtok,teérted.
Mert bármennyire szeretlek,meghaltál számomra,
De ma éjjel még utoljára,ölellek álmomba'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése