Te és én

Te más vagy és másé,
Én vőlegény...a magányé.
Te ott élsz,én itt csak vagyok,
Te élsz,de én csak álmodozok.

Te bátor vagy,én gyáva,
Én szürke pont,Te valakinek a vágya.
Te megérintessz,én érzek,
Te álmot adtál,s én ez álomban élek.

Te kedves vagy,én nem tudok az lenni,
Jéggé fagyott lelkemmel nem tudok mit tenni,
Te másé vagy,de az enyém...itt mélyen bennem,
Talán nem akarsz tudni róla,de nálad van a lelkem.