Hallgatom,ahogy lassan dobog a szívem,
Érzem,ahogy lelkem sír,s keserűn nyúl feléd...
El kell,hogy engedjelek,szívem bármily' szerelmes beléd.
Gátat vetve a könnyeknek,szemem lehunyom,
Nevedet,s,hogy SZERETLEK,még egyszer elsuttogom,
Tudom,hogy nem hallod,s már nem is érezheted,
Magamba zárom a neked szánt érzéseket.
Szobám magányában lehajtom fejem,
Nem akartál,hát nem is leszel már velem.
Elengedem kezed,bár sosem foghattam,
A jövőt Veled,csak én álmodhattam.
Tudom,hogy széttép mindaz,mit érzek,
S lelkem mélyén attól nagyon félek,
Hogy az űr,mit hiányod hagy bennem,
Ott is marad,hisz Te voltál az Életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése