A szerelmet,az Érzést,mi úgyis csak áltat,
Mint kék ég,mi hív,de el sosem érhetem,
Mint rózsaszín álom,de sötét az életem.
Kiölöm az emlékedet,mi kísért minden éjjel,
De reggel,mint üveggolyó,úgy törik széjjel
S minden szilánkja csak sebzi a szívemet,
És vérével borítja be az érzéseket.
Hazug szavak,érzéstelen érintések,csak ez voltál nekem,
Nem érdekelt mit érzek,hogy mi háborog bennem,
Ezt sajnáljam eldobni,ez éltessen engem?
Nem!Kiöllek magamból,nyomod sem marad bennem.
Nem hazudok magamnak,mint ahogy te tetted nekem,
Már kivégeztem egyszer szerelmes szívem,
És itt a tied,mit sosem adtál nekem,
Vedd vissza,s mint eddig,ne is foglalkozz velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése