Azért vívok véres csatákat szívemmel...
Azért tépem cafatokra lelkemet,
Azért keserítem létemet.
Arról álmodok,mi sosem lehet való,
Mint zátonyok között sodródó hajó,
Mit sziklától szikláig sodor a tenger,
Mint hajó a hullámokkal,én sem bírok az érzésekkel.
Fejem fölött össze csapnak,
Álomból álomba sodornak,
Mélybe húznak,sziklának dobnak,
S szépen csendben összezúznak.
Összetört hajó a tenger fenekén,
Úgy süllyedek a mélybe,összetörve én,
De már nyugodt a tenger,nyugodt a lelkem,
Csend,béke,nyugalom van bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése