Ahogy a dédelgetett álmok,feneketlen kútba esnek...
Csak tűröm,hogy a vágyak a szemembe nevessenek,
S minden kacajjal újra,s újra sebezzenek.
Csak nézem,ahogy eltűnnek az álmok,a vágyak,
Lepel takarja be őket,mint dér a fákat,
De nekem már nem lesz kikelet,nem lesz nyár,
Míg szívem reménytelenül is Reád vár.
2 megjegyzés:
Szia!
Nagyon jól sikerült ez a vers. De miért nem adtál nevet neki? Hiányolom a címet! :)
Szia!
Köszönöm szépen.
A cím? Pótoltam. :) Valahogy kimaradt.
Megjegyzés küldése