Mint Társra,a magányos lelkek.
Úgy várok Rád,mint könnyre a szomorú szív,
Minden sóhaj,minden pillantás csak Téged hív.
Úgy várlak,mint száraz föld az esőt,
Mint reménytelen múlt a jövőt.
Várlak,de tudom,sosem jössz el,
De várlak,reménytelen reménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése