Szívemet marja,rágja a félelem,
Lelkemet tépi,cibálja egy érzelem,
Mi békjóként feszül testemen,
Nem tudom miért,de nagyon szeretem.
Fejemben villámként cikáznak a gondolatok,
Egyik percben úgy érzem oly' boldog vagyok...
De a másikban a felhők közül a hideg földön fekszem...
Érzések gondolatokkal csatáznak bennem.
Minden egyes csata egy vérző seb szívemen,
Harcolnak,de nyerni nem fog egyik sem...
Légy te a béke háborgó testemben,
Légy nekem nyugalom,nyugtalan lelkemben.
2009. szeptember 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése