" Hallom,hogy kopácsolnak,mint az ácsok,
Kinézek,kinézek,de semmit sem látok,
De hallom,hogy kipp-kopp,kipp-kopp...
Ácsok-ácsok,vajon mit csináltok?
Lehunyom szemem,még mindig hallom,
Párnámat erősen fülemre szorítom,
De hallom,hogy kipp-kopp,kipp-kopp...
Ácsok-ácsok,vajon mit csináltok?
Recsegést hallok,mint mikor fát fúj a szél,
Aztán másik hang,mikor fán csúszik kötél,
Majd dobogás,mintha színpadon járnának
És csend,mintha valamire várnának...
Nyugodtan alszom,bár megzavar egy álom,
Álmomban hófehér felhőkön szánkázom,
Köröttem a kék végtelen,
Alattam eddigi életem.
És reggel felkelek,álmosan ébredek,
Hideg van,hisz télen hidegek a reggelek.
Kinézek az ablakon,szinte fáj amit látok,
Mostmár tudom,mit csináltak az ácsok.
Ablakom alatt bitófa áll,
Körötte emberek ezrei vár...
Előbb csak álomnak,rossz álomnak véltem,
De nyílik az ajtó,csukjában jönnek...értem."
2009. szeptember 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése