Miről azt hittem egykor,így lesz a jó,
Most a szemembe nevet és tépi a szívemet,
Kezem mozdulna,de nem,nem lehet!
Mennyire fáj a közöny,mit kifelé mutatok,
S szívemben úgy érzem megbolondulok,
Mert szóra nyílik szám és mosolyra lelkem,
De lehunyom szemem,nem,nem tehetem.
Mennyire fáj a várakozás,mert,igen,csak várok,
S ugyanúgy bennem élnek tovább az álmok,
Mik egykor te voltál,de te már messze vagy,
Mennyire fáj a hiányod,mi el sosem hagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése