Erőtlenül,erőt merítenék belőle,
Tanácstalanul tanácsot kérnék,
Halálra ítélve már,még élnék.
Megbékéltem mindennel,mégsem békében élek,
Éjjenként még felriadok,s takaróm markolva félek...
Mint kisgyermek öleli a babáját,ölelnélek Téged,
De te már messze vagy,választott életed éled.
Jégveremnek érzem ágyamat,mi magába zár,
Szívem,lelkem tavaszt hiába vár,
Csak meredek a láthatatlan jövőbe,
De erőt,már nem tudok meríteni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése