Alakját elnyeli a súlyos félhomály,
Illatát a szél viszi messze,
De Ő itt él majd,a szívedbe'.
Hiszen,valahol úgyis Ő van,
A néma csendben,a halk szóban,
A Hold fényében,a szívedben,
Minden zajban,s éjjeli neszben.
S hidd el,mindig itt lesz,
Hisz túl közel állt szívedhez,
Hogy eldobd,elfeledd...szereted,
Ő teszi teljessé most életed."
Már nem sírok,már nem,
Megpróbálok erőt venni szívemen...
Elmentél,alakod elnyelte a félhomály,
S tudom,többé nem jössz ,nem jössz vissza soha már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése