Az öröknek hitt napsütés,lassan bealkonyult.
Elalszanak a vágyak,nem kelnek fel többé,
Békésen szunnyadva válnak hófehér kővé.
Velük alszik az álom is,miről azt hittem valóra válhat,
A szerelem,a sóhajokból vet jéghideg ágyat.
Lassan megnyugszik a lelkem is,megszakadva pihen,
S nevedet suttogva,csendben meghal a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése