A percek vánszorogva telnek,
Mint a felhők,mik útra kelnek,
Lassan,megfontolva szállnak,
És senkire,semmire sem vágynak.
Én nem lennék jó felhő,
Félnék attól,ami eljő,
S vágynék Rád....igen,
Mindig húzna Hozzád a szívem.
Én nem lennék jó percnek,
Azok oly nyugalmasan telnek,
S nyugalom,az nincs bennem,
Csak vágy,hogy Hozzád kell mennem.
Én szélnek lennék jó,lehet,
Úgy mindig ott lehetnék veled.
Csókolhatnám arcod,hozzád érhetnék,
Veled ébrednék,Veled nyugodnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése