Mostmár

Most,hogy testemet a bánat rántja görcsbe,
Mikor szívemben az utolsó álomkép is összetörve
Hever a könnyáztatta padlón...
Mostmár a hóhér pallosa alá hajtom fejem,
Mert végképp nem ér semmit az életem.

Most,mikor a remény lelkem koporsójában pihen,
S darabokra szaggatva,szétszórva a hitem
Maradványain táncol a fájdalom...
Mostmár mindent feladtam,vége.
Visszatértek a felhők létem egére.

Mostmár nem érdekel,hogy mi lesz velem,
Hogy testem gyengeségétől áll-e le a szívem,
Vagy a bánat állítja meg szorítva vas kezével...
Mostmár nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.

Most,mikor eltünt a vágy,a szerelem,
Fekete kendőt hagyva megszakadt szívemen,
Magamba roskadva,már semmi sem érdekel,
Már nem tudok mit kezdeni,ezzel az élettel.