Minden ugyanolyan...de mégsem:
Nem nevetnek rám,a Hold nem úgy ragyog,
Már nem Veled,hanem egyedül vagyok.
Minden ugyanolyan és mégis más,
...Éjjenként a virrasztás,
Az éjszakai sírás és az álom,
Nem ugyanolyan...és nagyon sajnálom.
Nem ugyanúgy várok és remélek,
Nem ugyanúgy...nem ugyanúgy félek,
Már a napok sem úgy telnek...
Csak egyszerűen jönnek,s elfutnak a percek.
Ám ugyanúgy hiányzol,ugyanúgy várlak,
Ha behunyom a szemem ugyanúgy látlak,
Ugyanúgy vágyom Rád és ugyanúgy Szeretlek
Mint azelőtt,ugyanúgy élsz szívembe' .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése