Annyira hiányzik hangod,nem tudom mi van velem,
Rád gondolok és össze-vissza kalimpál a szívem,
Tudom,csak az ördög játszik a gondolatommal...
Az érzéseimmel...az álmaimmal.
Olyan sokszor elképzelem,milyen lehet Veled,
Csókjaimmal halmozni el törékeny testedet,
Mit kezem sem érezhet,testemmel érezni,
Mit lelkemben érzek,mindazt átadni.
Évek óta gyülemlő gyengéd érintéseket,
Testemet gyötrő vágy-éhinségemet,
Szám sosem csillapuló szomját,
Érzések mindent elsöprő sodrát.
Kezeim telhetetlen símogatását,
Lelkem számtalan álmát,
Szívem őrült dobogását,
S velük a világ leg édesebb sóhajtását.
Annyira hiányzol,nem tudom mi van velem,
Rád gondolok és össze-vissza kalimpál a szívem,
Tudom,csak az ördög játszik a gondolatommal,
Álmot szül,mi abban a percben meg is hal.
2009. augusztus 31., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése