2009. augusztus 31., hétfő

Képzelet

Annyira hiányzik hangod,nem tudom mi van velem,
Rád gondolok és össze-vissza kalimpál a szívem,
Tudom,csak az ördög játszik a gondolatommal...
Az érzéseimmel...az álmaimmal.

Olyan sokszor elképzelem,milyen lehet Veled,
Csókjaimmal halmozni el törékeny testedet,
Mit kezem sem érezhet,testemmel érezni,
Mit lelkemben érzek,mindazt átadni.

Évek óta gyülemlő gyengéd érintéseket,
Testemet gyötrő vágy-éhinségemet,
Szám sosem csillapuló szomját,
Érzések mindent elsöprő sodrát.

Kezeim telhetetlen símogatását,
Lelkem számtalan álmát,
Szívem őrült dobogását,
S velük a világ leg édesebb sóhajtását.

Annyira hiányzol,nem tudom mi van velem,
Rád gondolok és össze-vissza kalimpál a szívem,
Tudom,csak az ördög játszik a gondolatommal,
Álmot szül,mi abban a percben meg is hal.

Nincsenek megjegyzések: