Gyorsvonat

Összetört álmaimmal kikövezett utamon járok,
Taposom őket,miközben arra várok
Jöjjön már valami,vagy essen össze testem,
Akár lelkemmel együtt pusztuljon bennem
Minden,érzések és vágyak,álmok és remények...
Meghaltak,meghaltam,már nem,nem remélek.

Könnyeimet dúrván törlöm le szememről,
Hogy ne lássa senki azokat,
A bánatot nem veszem elő szívemből...
Már dübörög felém a gyorsvonat.

"És átgázolna mindenen,álmokon és vágyon,
S szívem titka ott maradna,azon a vágányon
Amin összetört testem megbékélve alszik,
Semmi sem fáj,semmi nem bánt,minden megnyugszik."