2009. augusztus 30., vasárnap

Én ostoba

Miért gondolkodok én mindig rajtad?!
Szívem halott mióta magára hagytad...
Miért jársz Te mindig az eszembe,
Miért van még neved halott szívembe' ?

Üvölteni szeretnék,üvölteni,hogy SZERETLEK,
Üvölteni,fel a fellegekbe,
Fel a csillagokba,a Holdnak.
Sírva kiáltani:-Hiányzol,hol vagy?!-

Az éjszakáim nyugtalanok,álmodok,
Minden percet mit Veled voltam átkozok,
És mégis visszasírom mind őket,
Mint elmúlt,elszállt,eltünt esztendőket.

Rimánkodok Érted,hallod?!
Szél viszi messzire a hangot,
Mégsem jut el Hozzád soha,
S én csak sírok és sírok...én ostoba.

Nincsenek megjegyzések: