Egy elsuttogott szó,mit csak a csillagok hallanak,
Egy elmormogott vers,mit csak az érzések szavalnak...
Ezernyi érzés,s egy összetört szív,
Összetört álmokon,még mindig Téged hív.
Sok megkopott kép,egy elillant illat,
Egy visszatérő álom,mi minden reggel itt hagy...
Ezer feltörő sóhaj s átvirrasztott éjjel,
Egy csodálatos időszak,mi darabjaira hullott széjjel.
Egy hatalmas sóhaj,egy visszanyelt könny,
Egy kényszer forma,minek neve : Közöny
Egy lesütött pillantás,egy elrejtett érzelem,
Egy elfojtott érzés,mi oly fájdalmas : SZERETEM.
2009. augusztus 28., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése