Egy szétégett lakat

Ismét úgy érzem,kiégett a lelkem,
Pusztító tűzként végiglobbant bennem
A jelen,a jövő és a múlt,
Elégett minden,s csendben kimúlt.

Mocskos szürkeség,hamu és por,
Ott,hol nemrég még színpompa volt...
Színes érzések,vágyak és álmok,
Akkor éreztem,most közönnyel állok.

Elégett minden,bennem semmi sem maradt,
Elégett minden,s a széllel tova szaladt,
Csak egy lakat jelzi,hogy itt szív dobogott,
S meséli,hogy benne,egykor tűz lobogott.

De a szívnek könnyei szították a lángot,
Szerelmes könny,mi gyilkosra váltott...
S nézz körül,bennem ennyi maradt,
Füst,hamu,s egy szétégett lakat.