Álmatlanul

Az álom csókját letörli szememről a félelem,
Ágyam,takaróm,mint zord jégverem
Körülfog,s remegésre készteti testem,
Tombol az agyam,szívem,lelkem.

Az álmokat már elnyelte a fény,
S láncba verve nyugodnak mélyen,
Gúsbakötve mellettük a remény:
Mint jég tűző napsütésben.

Már mindenki alszik,nem is álmodik talán,
Rajz vagyok egy omladozó ház falán...
Ez vagyok Nélküled,tudom,nehéz elhinni,
Nehéz elhinni,de fáj tudni,érezni.

Mikor alszol,szeretnék az ágyadhoz lépni,
Csodálni arcod,hozzád beszélni...
Elmondani,hogy szeretlek,s féltelek Téged,
Szükségem van Rád,de te ezt nem érted.

A "pillangó" feladja a harcot,
Elteszi,elviszi az álom-csókot...
Csók...bár Te lennél a lepke,
Álomcsókodtól az életem is édesebb lenne.