Ajtók

Kettőnk között ajtók állnak,
Nagy,áthatolhatatlan gátak,
Soha vissza nem térő remény,
Tudom,ezért nem lehetsz az enyém.

Ez ajtók engem börtönbe zárnak,
Téged átadva a világnak,
Engem a pokol tüze hív lentről,
Téged a Hold,a csillagos égről.

Ám enyém a nap,a Hold,a csillagok,
Mindig,mindenhol ott vagyok,
Könyörögve nyújtom feléd kezem,
Miben benne van az egész életem.

Tekinteted az égre szeg'zed,
A múltad soha el nem felejted.
Értékeld majd azt,mit adtam,
Gondolj rám akkor is,ha már meghaltam.